2011. január 27., csütörtök

Gemini projekt 25-26. hét


Kezdem azzal, hogy a terhességben az a nagyon jó, hogy szinte minden héten valami újabb kis fejlemény! Egyáltalán nem az az uncsi 9 hónap, hogy az ember már elfelejti a végére hogy miről is szól ez az egész. A 25. héten újabb kis csodát élhettem meg. Mondom ezt azért egyes számban, mert a bogyótároló már régóta megtapasztalhatta ezt a furi érzést, hozzám még csak most ért el a jel: mozgolódnak! A 25. héten éreztem először a rugdalózásokat. Ezek már nem ilyen itt-ott kitüremkedések, hasfalnak pucsítások voltak, hanem szabályszerű, erőteljes, hirtelen rúgások, ütések. Akkorák, hogy nemcsak érezni, de látni is! Pár nappal bizonyosan korábban is érezhettem volna már, de most vadultak be igazán, (2011.01.19.) komoly boxmeccset játszhattak! :)

És azóta szinte minden nap, főként ha Eri egy kis édességhez jut. Akkor kábé 10-15 perc, és a bogyók beindulnak. Szóval ilyen örömökben van részem már egy hete!
Hogy mi történt még a legutóbbi bejegyzés óta? Az egyik babahordozó füle kicsit kajla volt, lötyögött, elküldtem hát szervízbe, s megszerelve vissza is kaptuk már. Pipa!
Elkészült a pelenkázóasztalunk, amit szintén kedves asztalos rokonunk készített el, a terveim alapján, akárcsak az iróasztalt a szekrényekkel. (erről írtam a korábbi bejegyzésben). Pipa!
Most sem az egyszerűbb utat választottuk, először megvettük a rég vadászott babaalávaló gumi-szivacsot, amit a pelenkázó felületre tesz az ember a baba segge alá. Nagyot akartunk, hogy az elején két gyerek is elférjen rajta. Nem mintha készlethiány lenne a nagyobb gumialávalókból, de nem mindegy, hogy mikor hol veszi az ember. Már rég kerestünk elfogadható áron, s most sikerült, szinte féláron hozzájutni, naná hogy lecsaptunk rá. Így, hogy a "gomb" már megvolt, hozzá kellett igazítani a "kabátot" is, azaz, hozzá kellett tervezni magát a pelenkázó komódot is. Ezt úgy gondoltam ki, hogy három részből áll. Van maga a komód, van a pelenkázófelület, és vannak az ezek mögött-alatt lévő tároló fülkék. Azért ez lett az elgondolás, mert így később a kombináció szétszedhető, mindössze 6 csavar kihajtásával, és a komód funkcionálhat továbbra is mint komód, a pelenkázó felület, és a tárolófülék meg a következő alom érkeztéig mennek a sufniba. 
Ráadásul így külön igény szerint méretre gyártva sem került többe, mint egy jobb minőségű, hasonló méretű pelenkázó komód, de legalább így mind színben, mind formában, mind elrendezésben azt kaptuk amire vágytunk.

Ezeken kívül természetesen folyamatosan folynak a játék és ruhabeszerzések. Párom már teljesen a Vatera rabbja! Tisztára a licitek megszállottja lett! :)
Ezt kedves barátainktól kaptuk!


Megvan a fürdetőkád is, amit meg úgy választottunk méretben, hogy a pelenkázó felületről ne lógjon le. A szín az nem azért lett rózsaszín, mert csajok jönnek, hanem ebben a színben volt ez a méret!!! :)
Eri még szabadkozott is, mire én mondtam neki, hogy én is rózsaszín kádban kezdtem a tisztálkodást, úgyhogy ezt be tudom nyelni. És ez tök komoly :)


Voltunk dokinál is a héten. Ezen a téren az a hír, hogy most nem a szokásos helyen jártunk, hanem egy olyan dokinál, akit szeretnénk szülésznek. A másik doki akihez eddig jártunk sajnos már rég nem vállal szülést.
Nos az új doki is roppant szimpatikus, közel 40 év tapasztalattal a háta mögött. 
Egy kicsit meg lettünk váratva a a vizsgálat előtt, több mint fél órás volt a csúszás. Közben néha rátettem Eri hasára a kezem, van e party odabent, nehogy lemaradjak. Épp nem volt, de az én hasam meg úgy kurrogott, tiszta égő volt. Kérdezte is Eri hogy éhes vagyok vagy mi? Pedig nem. Aztán hogy oldjam a feszkót, az egyik bél-kurtyantásnál megsimiztem a hasam és azt mondtam Erinek: Lehet hogy a tieid már mozognak, de az enyém már beszél is! :)
No de aztán sorra kerültünk végre, és majd fél óra után Eri boldogan jött ki a vizsgálóból. A bogyókkal minden rendben! Hosszan beszélgetett a dokival egyéb dolgokról is, nagyon pozitív benyomást keltett. Úgy áll most a helyzet, ha kibírjuk a 32. hétig, akkor mindenképp be kell feküdni a kórházba, onnantól már orvosi felügyeletet igényel a dolog. Azt is mondta, ha adjisten minden a normális úton halad, a bogyók irányba tudnak fordulni, és komplikáció sem merül fel, akkor szánt szándékkal nem állítják le a szülést, akkor engedik őket természetes módon megszületni. Szóval nem 100% a császár. Nagy az esélye, de nem 100%.
Hát nagyjából ennyi volt az elmúlt két hét történése...vagyis majdnem. Megállapodtunk ugyanis név ügyileg! A két bogyó neve: Dorka és Fanni lesz!!! Mindketten írtunk egy listát a szóba jöhető nevekkel, és a 3-4 metszéspontból választottunk gyorsan, egyöntetűen. Úgyhogy lesz hogy hívni őket, ha már kint lesznek :)

Ja még egy sztori! Egyik reggel egy saját rögtönzésű paraszt omlettet készítettem, utána nagyon beindultak a csajok. Én pedig megkezdtem a kommunikációt velük, lassan tagolva mondtam Eri pocakjának fordulva, hogy APA KÉSZÍTETTTEEEEE! Csak hogy tudják, számíthatnak rám ha kajáról van szó! Láthatóan bejött nekik a főztöm. :)
És akkor még az elmaradhatatlan pocak fotó:

2 megjegyzés:

  1. Köszi hogy szóltál a rács miatt!
    Hál isten ráér még... :)
    Dorka, Fanni HUAAAHHHHH
    (ez nem kéjes nyögés akar lenni, hanem katonai kiáltás)
    :D

    VálaszTörlés