Happy Halloween 2010

Ahogy az már lenni szokott, ma este kifaragtam idei töklámpásunkat. Ezt a szokást még nagymamámtól tanultam. Nagyszüleimnél mindig volt ilyenkor töklámpás, ennek fő oka gondolom az volt, hogy falun volt annyi úritök, hogy dunát lehetett volna rekeszteni belőle. Moslék helyett ezen a napon egy töknek mindig megadatott, hogy töklámpás lehessen belőle. Mióta nagyszüleim nem élnek, a piacon szoktam beszerezni a lámpásnak valót...most épp Erdélyből hoztam, hisz múlt hétvégén ott jártam....erről lesz blogbejegyzés hamarosan.

Íme az idei kiválasztott, akire rárajzoltam a leendő arcot, s levágtam a kalapját:

Miután ez megvolt, a fejbúbján át kiskapartam a belsőségeket...ha úgy tetszik, az agyát :)

Ezekután jött az arc kifaragása, ami nem is volt olyan könnyű, lévén jó vastagfalú tök volt, rég szedhették már.

  Végezetül elhelyeztem benne a mécsest, meggyújtottam, s kitettem a teraszra. 

 Boldog Halloweent minden olvasónak! :)

Sorority Row

2009-es film, de nem volt véletlen hogy nem hallottam róla. Az az igazság hogy a Barlang című film óta áhítozok én is egy jó kis csajos horrorra. (értsd úgy mint jócsajos horror, és mint jó csajoshorror egyaránt) Hát nem ez a film az, azt már előre elárulom.

A film úgy indul, hogy egy maréknyi amerikai diáklány (és itt a markot ne úgy értsd, mint masztimarci) jó poénnak gondolja, hogy úgy ijesszenek meg egy srácot, hogy egyikük halottnak tetteti magát. Együtt indulnak hogy eltüntessék az akkor még álhullát, mikor a közben már az őrület határára szivatott srác hirtelen nekilendül, hogy meglevegőztesse az halottat. Na több sem kellett a színésznőnek, ha eddig nem is, hát most átszusszanik a túlvilágra.

Innentől indulnak be az események, mivel a többi grácia úgy dönt, hogyakkor tartják az eredeti áltervet, és inkább eltüntetik a hullát, semmint rendőrért kiáltsanak.

Ez viszonleg még könnyen is megy, elkezdik élni tovább az életüket, amikoris, egyszercsak elkezdenek egymás után hullani, pont mikor érettségi bankettjukra készünek.

Hát innentől tiszta "tudom mit tettél tavaly nyáron". Ezért is, meg a szar forgatókönyv miatt is, elég kiszámítható a film. Ahogy annak lennie "kell" ráadásul még a végét sem zárják le a filmnek....de ez nagy kár. Semmiképp sem kiállt folytatásért ez a "ZS" film.

Hogy miért néztem meg akkor? Már az eleje gáz, de a felirat alatt valamire felfigyeltem: egyik fő szereplőként volt kiírva Carrie Fisher.... kiez, kiez???? Nem jutott az eszembe...de alig pár másodperc és átsétált a képernyőn....Neeeem, monom magamban, de hisz ez Leia ! ! ! Igaz közben felette is elrepült az idő vasfoga, azért én még emlékszem milyen jó csaj is volt azokkal az ennivaló briósokkal a fülén :)

A másik "üdvöske", kinek neve ismerősen csenget, pedig Rumer Willis. Hogy ő ki? Bruce lánya. Bruce és Demi Moore szerelemgyereke :) Hát nem ebből a filmből fog a csúcsra kerülni az tuti....amúgy is egy lúzert játszik a filmben....mondjuk azt a figurát legalább jól adja. De azért közel sem egy Demi a csaj :)

Az imbd-n 5.1-re áll a film, de szerintem ebben benne van egy-egy ponttal a fent említett két hölgy "neve" is. Szóval a valós pont érzésem szerint valahol a 3.1/10 körül lehet. Sajnos. És akkor íme a trailer, ami azért többet sejtetett...

Madáretetés

Ma reggel felvettem a sisakkamerámmal, mi is történik miután kitöltöm a magvakat a madáretetőbe. Megy a tolongás a kajáért ezerrel :)

City of Men

Az "Emberek városa" kicsit olyan mint a "City of God", azaz az "Isten városa". A producerek ugyanazok, a helyszín ugyanúgy a Brazil favellák, a bonyodalom középpontjában pedig ugyanúgy az ottani bandák és a köztük lévő rivalizálás.

Az "előd", a 2002-es Isten városa nagyon durván jó film volt, akárcsak a helyzetet másik oldalról bemutató Tropa de Elite című film, ami a gettóháborúkat a kommandósok szemszögéből mutatja be. Azok nagggyon tetszettek nekem.
Ez a mostani, kicsit cukorszirupos azokhoz képest. De csak azért olyan, mert nem közvetlenül a bandákról szól, hanem két barátról, akik belesodródnak egy összetűzésbe.
A City of God 8,8, a Tropa de Elite 8,0, a jelen film, a City of Men pedig 7,2 pontos az imdb szerint. A sorrenddel nagyjából egyet is értek, bár szerintem a kommandós film simán van olyan jó, mint az Isten városa. Az ember városa tényleg kicsit "gyengébb", de 7,0 pontra nálam is simán jó.
Ajánlom mindenkinek. Nekem ezerszer jobban tetszettek ezek a filmek, ha már gettó, meg bandák, mint a Gettómilliomos.

Vinyan

Magyar címe: "Az elveszett lelkek".
Ott kapcsolódunk a filmhez, hogy egy alsóközépkorú pár Borneón tengeti életüket...de valami beárnyékolja azt. Fiúk fél évvel korábban egy cunami áldozata lett, elragadta őt a tenger. Képtelenek (főként a nő) feldolgozni kisfiúk elveszítését, de aztán megcsillan a remény. Egy jótékonysági partin a nő gyermekét véli felfedezni egy felvételen, s onnantól kezdve nem nyugszik, utána akar járni, nem e elrabolták fiát.

A férj próbál két lábbal állni a földön, de mivel él a halvány remény, hogy életben lehet a fiúk, hát útra kelnek Burma legmélyére, hogy kiderítsék az igazságot. De ahhoz hogy elérjék céljukat helyi bandák segítségét kell igénybe venniük, ami koránt sem veszélytelen.
A végére jól bekuszálódik a film... nem akarom lelőni a poént...s végülis nem is nagyon értettem a végét.
Nem egy pörgős film. A történet jó, de nem túl jól lett kivitelezve, lehetett volna jobban. Ezért nem tudom azt mondani, hogy ajánlom. Nem túl jó film.
Az imbd-n is csak 2600 ember értékelte eddig, pedig 2008-as film. Az ottani 5,5/10 pontot még kicsit túlzónak is tartom. a 4,0/10 sokkal reálisabb szerintem.

A bevetés szabályai

Az eredeti címére rákeresve (Rules of Engagement) a net sok más mindent is dob, hisz van egy hasoncímű sorozat is a TV-ben. Ez viszont nem az. Ez egy 2000-es film, de érdekes módon korábban nem hallottam felőle, pedig szeretem a háborús, katonai filmeket.

A történet Jemenben kezdődik, ahol egy követségi mentőakció eldurvul, és a mentőegység vezetője kénytelen a tömegbe lövetni. Otthon a kormány a könnyebb ellenállást választja, ahelyett hogy kiállna katonája döntése mellett, inkább a diplomáciai megoldást keresi Jemennel. Eltussolja a birtokába kerülő bizonyítékokat, és vád alá helyezi a parancsnokot.

Reménytelen helyzetében egy régi, nyugdíj előtt álló katonatársát kéri meg, hogy legyen a védőügyvédje. 

A film a bírósági tárgyalásról szól gyakorlatilag, mégsem tisztán peres film. Jól egyensúlyoz a katonai ÉS a jogi témák között. Nekem nagyon tetszett, Samuel L. Jackson, és Tommy Lee Jones jó párost alkot benne. Ajánlom minden háborús filmet szeretőnek, de a konspiratív dolgokat kedvelők sem fogják megvetni.

Az imbd-n több mint 18.000 ember szavazata alapján 6,2-re áll a film, én ezt csak megerősíteni tudom egy 6,5 pontos értékeléssel. Simán élvezhető film!

Jonah Hex

Hát mint kiderült számomra ez egy képregényadaptáció, vagy miféle. DC Comics karakter, de én még nem hallottam róla. A sztori szerint egy déli katona kerül összetűzésbe saját tábornokával, aki megcsonkítja őt: forró billoggal égetve szét az arcát. Hex nem akarja hogy egy monogram virítson az arcán, ezért egy forró balta fejével szétégeti a fél arcát. Sokkal szebb lesz :)

Félholt lesz a fájdalomtól, de az indiánok megmentik. Lelke azonban félig a holtak közt marad, így olyan szuperképességre tesz szert, hogy képes beszélni a holtakkal. Ez az alapszitu, ehhez bonyolódik hozzá, hogy főellensége romba akarja dönteni az amerikai álmot, le akarja rombolni a kapitóliumot. Ki lehet ki megállítja? Hát Jonah Hex.

Felbukkanik még a filmben Megan Fox, akinek más szerepe nincs, csak jókurvához mérten, álomeffetkbe burkolózva pillogni a kamerába izzadt testtel. Villantani nem villant semmit, bár korábban úgy hallottam.

Nem tudom jószívvel ajánlani a filmet. Amerikaniszta hős, polgárháborús időkből. Ez az europid embert nagyjából pont hidegen hagyja.

Az imbd-n 4,6/10-es értékelést kapott, de az is elárul valamit, hogy csak közel 7000 ember véleménye alapján. Nálunk eleve nem is játszák moziban. Felesleges is lett volna, garantált bukta. Szerintem max 4,0/10-re lehet értékelni. Egyszer vasárnap délelőttre meg lehet nézni, de semmi maradandó.

Erdélyi körút

2010.10.22-24-ig terjedő hosszú hétvégén Bögöly barátommal bejártuk Erdély egy kis szeletét, próbálva minél több élményt belesűríteni az utazásba. 

Történt ugyanis, hogy mikor édesanyám meghalt (2007.08.24.), korábbi kérésének megfelelően hamvainak egy részét egyik kedvenc helyén, a gyergyói medencében található, mára már lakatlan apró falucska Kicsibükk templomkertjében szórtuk szét. Nos 2008 óta nem jártam arra, s mivel a Gemini projekt miatt kétséges, hogy az elkövetkező 2-3 évben eljutok e oda, gyorsan kellett dönteni, hogy most nekivágok, vagy majd csak évek múlva. Miután Bögöllyel beszéltem, fiatalos lendületünkben szerda délután elhatároztuk, hogy bizony nekivágunk most, mindenféle szervezés, és rákészülés nélkül. Így is lett, péntek hajnali 00:15-kor el is indultunk a nagy útra.

A határt olyan 05:00-05:30 körül léptük át, ahol ki kellett szállnom a kocsiból román úthasználati e-matricát venni. Ollllyan cefet hideg volt a meleg kocsi után, hogy megfagyott bennem a szar is. A matricás bódé ablakát kinyitó hölgy meg olyan meleget tolt a kuszlikjában, hogy mikor behajoltam a kis ablakon, bepárásodott a szemgolyóm. Alig láttam! De nagyon élvezte a fejem búbja azt a meleget, így elég hülyén nézhettem ki kívülről, ahogy fejjel a kioszkban terpesztettem az út mentén :) Miután a matrica megvolt, Nagyváradon át folytattuk utunkat. A megemlékezés mellett azonban próbáltuk az időt a lehetőségekhez képest kitölteni, így reggel megálltunk első célunknál Tordán, hogy megnézzük a sóbányát, és a Tordai hasadékot. Ottani idő szerint 08:44-kor értünk oda, s mivel a sóbánya csak 09:00-kor nyitott, még ledöntöttünk egy forró teát egy közeli étteremben, mert bizony csípős reggel volt. De szerencsénk volt az érkezéssel is, mert itthoni idő szerint még csak 07:44 lett volna, s akkor több mint egy órát kellett volna várnunk. S itt álljunk is meg egy pillanatra. Kronosz, az idő görög istene szerintem hétvégén betegre röhögte magát rajtunk, olyan időanomáliába kerültünk. Kezdődött ott, hogy a GPS csak a határon vált érkezési időt, ami elég furának tűnt elsőre. Ezt még rákavarta az agyunk arra a tévtényre, amit mi axiómaként fogtunk fel, miszerint bizony a hétvégére hittük a téli-nyári óraátállítást is, s erről minden egyes székelyt megpróbáltunk meggyőzni. Össze vissza kurbináltunk egész úton hogy mikor hol mennyi idő lehet, melyik időzóna melyik idősíkja szerint. Sose tudtuk mikor kellene indulnunk, hogy adott időre legyünk adott helyen. Teljes káosz uralkodott felettünk egész hétvégén :)

De végülis szerencsésen érkeztünk Tordára, s a tea után elindultunk lefele a tárnába. mi egy városi "mellék"járaton támadtunk, de az is csak később, lent a bányában derült ki számunkra hogy nem ez volt a főbejárat.

A hegyen átvezet ugyanis egy 917m hosszú járat, s a másik végén volt a főbejárat. Aztán kb a járat 2/3-ánál nylít jobbra egy leágazás, ahol egy régi szerkezet feszített, ami akkor még lovak segítségével húzta fel a kitermelt sót a bányából. Szép szép, de még nem estem hasra. De aztán egy szűk lépcsőn tekeregve lefele egyszer csak szemünk elé tárult a tárna hatalmas ürege.... Valami félelmetes basszus! 15 emeletnyi mélyen terült el alattunk a sóbánya alja, amit fent egy a falakból kiálló konzolokon végigfutó járdán körbe lehetett menni.

Tapadtunk a falra rendesen...valami félelmetes volt a látvány, pedig nem mondanám magam tériszonyosnak. Választani lehet hogy az ember lépcsőn száll e alá, vagy lifttel...mi az utóbbi választottuk. A bánya ugyanis nagyon jó ki van építve. Van benne 2 lift, egy SÓriáskerék, SÓmokozó a gyerekeknek, egy SÓcipálya, miniSÓlf, Sówling, SÓnakázótó, meg sok sok minden....igazi faja kis program mind időseknek, mind gyerekeknek egyaránt. Szánkat tatva jártuk körbe lent is, ahonnan a másik lifttel még -3emeletet kellett süllyednünk a tóig, ahol 10 Lei-ért (~650,-HUF) csónakot béreltünk a tavon, és körbecsónakáztuk a kis szigetet. Nagyon állat! Mindenkinek ajánlom, ha arra jár, szánjon rá 1-2 órát, nagyon megéri! (a belépő 12 Lei volt, ~800,-HUF / fő)
Miután kijöttünk a sóbányából, nekivágtunk a Tordai hasadéknak....azaz nekivágtunk volna...ugyanis a városközpontból nem láttuk merre keressük. Gondoltuk kimegyünk az első úton a városból, majd meglátjuk és akkor felé kanyarodunk. Nem így lett. Eltosztuk az útirányt, és úgy kimentünk a városból hogy nem láttuk merre keressük.

Így visszakanyarodtunk a városba, és telefonos GPS koordinátákat segítségül kérve végre rátaláltunk a helyes(nek hitt) útra. De ekkor jött a fekete leves. Romániában robbanásszerű fejlődés van éppen folyamatban, épülnek az új utak, autópályák.

Így megcseszhettük a GPS-t is, mivel fingja nem volt az utak jelen állapotáról, pedig év eleji térképem van feltöltve. Össze vissza karistoltunk... s kizárásos alapon be kellett járnunk minden utat, hogy végre ráleljünk a jóra. Természetes hogy az utoljára sorrakerülő út volt a jó :) Kb 1 óra hosszat autókáztunk fel s alá a hasadék előtt kb 1 km-re. Láttuk hogy ott van, láttuk merre kellene tartani, de minden kipróbált út elvitt a francba. Persze tábla nem jelöli sehol merre kellene menni.

De végül azért csak megtaláltuk. Azt hittük, hogy a sóbánya lesz utunk leglátványosabb állomása, de nem. Bizony lehetett még überelni! A Tordai hasadék valami félelmetesen gyönyörű az évnek ebben a szakában! minden sárga és narancssárga színben pompázik, a levelek folyamatosan peregnek a fákról, a patak hol vadul, hogy finoman hömpölyög a turistaút mellett, néha néha keresztezve azt. Mivel estére Gyergyóremetére kellett érnünk, úgy számoltuk, hogy kb 2-2,5 órát tudunk felmenni a szurdokba, aztán indulnunk kell vissza a kocsihoz. Így a hasadék másik oldalára nem értünk el, de az út kb 3/4-ét így is megtettük. Ez a látványosság szintén kihagyhatatlan minden arra járónak!

Gyergyóremete irányába már igencsak nyomnunk kellett a gázt, hogy még a sötétség beállta előtt megérkezzünk. Gyorsan hajtani Romániában nem nagy kunszt. Lakott területen kívül a megengedett sebbesség 100 km/h. Ez elég vad tempó az útjaik minőségéhez mérten. Megjegyzem, hogy a fő útvonalak már nagyon rendben vannak a korábbi évekhez képest! De fukarul bánnak a partjelző bólyákkal, és a forgalomirányító táblákkal is. Gyakorlatilag csak a visszafordítóknál van egy kis sebességkorlátozás, de az is úgy kicentizve, hogy 10 km/h-val meghaladva azt, már nem biztos hogy be tudod venni a kanyart. És ehhez jön még hozzá, hogy a román ember úgy vezet mint egy állat! Én ilyen életveszélyes vezetési stílusokat még nem láttam, pedig sokfelé jártam már a világban. Őrültek, komolyan mondom. 100-al át a falvakon, dupla záróvonalon előznek, csakúgy mint jobbról (ha épp elfér), sávot váltanak index nélkül....semmi kresz vagy ilyesmi. Tényleg a túlélésre megy minden. (állítólag sokuk jogosítványa hamis, illegálisan vett)

Próbáltunk asszimilálódni s felvenni ezt a kemény tempót, de majdnem megittuk a levét. Egy emelkedőn megpróbáltam lenyomni egy veszettül tépő Corsát. Az emelkedő tetejére érve sikerült is elmenni mellette, de ehez már 130 km/h feletti sebességre kellett gyorsítani. Tolta neki a mammer (ez középkorú nő ült a volánnál) mint a meszes. Aztán jött a sokk. Ahogy letört az emelkedő, akkor láttuk meg, hogy az út egyből élesen balra vág. FÉÉÉK ! ! ! Visítottak a kerekek mint a fürdős qrva! Az indulás előtt lecseréltük a nyári gumikat télire, hátha leszakad a hó a hegyekben. De olyan jó időnk volt végig (a reggeli fagyoktól eltekintve), hogy kívánni sem kívánhattunk volna jobbat. Verőfényes napsütés, napközben 13-18°C. És ez pont elég meleg volt ahhoz, hogy a téli guminak már sok legyen. Mire elértük a kanyart, épphogy sikerült mérsékelni a sebességünket, de csak annyira, hogy el ne szálljunk egyenesen (szalagkorlátok is pont ott nincsenek ahol a legjobban kellenének persze). Sikítottak a gumik, miközben vettük be a kanyart....félelmetes volt. Mikor kiértünk az ívből, hát szerintem mindketten elmorzsoltunk pár rózsafüzért agyban. Hajszálon múlt hogy nem repültünk le az útról... De hogy lehetne ezt még fokozni? Egy faluval később megtudtam.
Még javában poénkodunk előbbi halálközeli élményünkön, mialatt román forgalmi viszonylatokhoz képest mérsékelt 80-90 km/h-s sebességgel "poroszkáltunk" át a falun, egyszercsak elénk ugrik egy rendőr. SATUFÉK! ! ! Csikorgó kerekekkel sikerült befarolunk a rendőrautó mögé. Na mondom fasza.... nem láttam hogy mérőautó. Jön a rendőr, beköszön, visszaköszönök. Kiderült, hogy nincs közös nyelvünk, de látszott rajta hogy rendes. Elővett egy papírt meg tollat és nekiállt jegyzetelni, miközben próbálta magát szavakkal is megértetni.
50 km/h. Radar 60 km/h. Te 70 km/h. Kicsit sok. 10 km/h =120 Lei. Te 50%, az 60 Lei (~4000,-HUF)
Húúú de megörültem! Azt hittem elveszi a jogsimat is, de mikor meghallottam az összeget, és Bögöllyel összenéztünk, már kattogott is az agyunk, hogy úúúristen, hogy lehet ez ilyen olcsó? Már vettem is elő a pénzt. Mondta, hogy várjunk, mindjárt jön. Na mondom, ez most zsebre ment. De itthon, ha 4k-val próbálnék megkenni egy yardot, hát biztos kapnék még egy feljelentést is a bünti mellé. Egy biztos: nem 70 km/h-val mentem, jóval túlléptem azt. Itthon ez már bizonyosan a 60.000,-HUf-os kategóriába esett volna. Kis idő múlva jött is vissza a rend őre, s hozta a hivatalos papírokat. Majd az állam esett le. Mégcsak nem is zsebre dolgozott! Őrület!

Alig 4000,-HUF egy ilyen gyorshajtásért???? Így már érthető, hogy az autósok tosznak bele egy nagyot a világba. Hatalmas a külöbség az itthoni zérótoleranciás vezetési morál, és a kinti fejetlen, kresznélküli morál között. Van látszata az itthoni szigorításnak hál isten. Egy pirospont ide. :)
Innentől már azért próbáltunk óvatosabban vezetni....még pár ilyen bünti, és alacsonyköltségvetésű utunk dugába dől. (később kiderült, hogy a kinti szabályrendszer szerint 120 Lei az alapbünti, amit 3 napon belül kell befizetni, ha nem, akkor 240-re emelkedik a díj. ennek fényében különösen rendes volt a rendőr, akinek így utólag is RESPECT ! )

Este, ottani idő szerint 19:15 körül értünk ismerőseinkhez, ahova előző nap délután szóltunk hogy jönnénk, s ha lehet megaludnánk, ha nem okozunk nagy gondot. De olyan kedvesen fogadtak minket, s olyan kellemesen elbeszélgettük s elpálinkáztuk az időt....nagyon vendégszerető emberek. Nagy nagy köszönet nekik ezúton is! Reggel kb -10°C-ra ébredtünk, így sokat nem időztem a kinti WC-n. Befagyott még a szemfenekem is.
Innen a faluból indultunk fel Kicsibükkre, hogy tiszteletünket tegyük anyu hamvainál is. Vendéglátóink felajánlották, hogy kivisznek minket traktorral, nem kell gyalogolnunk. Ez akkor, abban a pillanatban, nagyon jó ötletnek tűnt...de hamar rájöttünk, hogy kemény 45 percnyi út vár ránk. A traktor úgy rázott mint a veszedelem, s ekkor még csak a műúton voltunk. Nagyon hamar lekanyarodtunk a mezőkre, s számunkra úttalan utakon, ám látványosan célirányosan zötykölődtünk tovább. De a zötykölődés nem is jó szó...úgy szétrázott minket a fülke, mint bármixer a koktélpoharat. eleinte élveztük a dolgot, de mikor a jobb lengőbordámba belerúgott egy kiálló csavarvég....nos onnantól kezdve nem volt őszinte a mosolyom... Így azonban még inkább örülünk mikor végre elértük uticélunk.
Aki egyszer megfordul errefele, megérti, miért szerette volna anyu, hogy ide hozzuk hamvainak egy részét... komolyan mondom e hely a béke szigete. Kicsibükkön korábban még kb 50-en lakhattak, de a TSZ-ek felszámolása után mindenki szépen lassan leköltözött a Remetére, vagy más környékbeli falura, hogy munkát találjon. Mára már csak 1 lakosa van, egy juhász. Aki így egyszemélyben a "falu" polgármestere és a lakosság is. :)
A képek azt hiszem magukért beszélnek....piramidális a táj. Gyertyát gyújtottunk anyu emlékére...majd lassan elindultunk szállásunkra. Útközben megálltunk a helyi csergemosónál is, ami a mai napig üzemel, s még lisztet is szoktak malmában készíteni. Már nem finomlisztet, nem kenyérnek valót, de állatoknak valót igen. A csergemosó alapjában véve egy kis vizimalom, melynél ha elterelik a malomkerékről a vizet, akkor az egy tölcsér formájú fa kádba folyik bele, ahol jól megtekeri a vizet. Akárcsak egy centrifuga. Mai napig mosnak benne szőnyegeket, ruhákat. Mikor odaértünk, épp ki voltak teregetve a mosott vásznak. A ház tulajdonosa, egy kedves kis néne, körbevezetett minket, s sok szép dolgot mesélt. Többek közt anyura is emlékezett, aki annak előtte vagy 10 évig járt arra minden évben.

12:00 körül érünk vissza vendéglátóinkhoz, ahol még kaptunk egy jó kiadós ebédet, hogy erőre kapva tudjunk nekivágni a hazaútnak. 13:30 körül elbúcsúztunk, és Parajd felé vettük az irányt. Itt szintén egy sóbarlangotot terveztünk megnézni, de az is jól indult :)
Leparkoltunk 16:00 körül, s már jött is a parkolóőr, hogy fizetni kell, maradunk e? Mondom neki, abban az esetben igen, ha elérjük még a buszt a bányába. Itt ugyanis menetrend szerint közlekedő buszjáratok viszik le az embereket a bányába, s azok csak óránként közlekednek. Azt mondja a nő, hogy épp most indul egy, ha sietünk még elérjük. Bögöly elfutott a buszhoz, hogy feltartsa, én meg vettem a parkolójegyet, és futottam utána. Mikor Bögöly odaárt, kérdi a sofőrt: mikor indul?
- Most. -mondta a sofőr.
- Tudna várni pár pillanatot, míg a haverom jegyet vált?
- Jön még busz.....    .... egy óra múlva. -monta a sofőr, azzal az igazi székely nyugodtsággal.
-?????Miiii, az nekünk már késő!... de aztán odaértem, felszálltunk, becsukta az ajtókat, és már száguldottunk is lefele a sóbánya felé.

Valami irdatlan tempóban! Olyan volt mint egy metróban. Úgy száguldott lefele a csuklósbusz...olyan románosan mérsékelt 100-as tempó körül.... be is húzódtam középre, mert meg voltam győződve, hogy lekoccolja a falat.
A parajdi sóbánya egy kicsit csalódás volt a tordai után, bár a méreteivel ennek sem kell szégyenkeznie. Viszont sokkal kevésbé látványos. De időtöltésnek tökéletes lehet. Ping-pong asztalok, gyermekdühöngő, KV-zó, templom....van itt is mindenféle időtöltési lehetőség. Kb egy órát csámborogtunk, aztán busszal vissza a felszínre.
Esti célállomásunk Torockó volt, de azt már sejteni lehetett hogy nem érünk oda világosban. Nem is értünk... 19:30 körül értünk, de mivel Torockó két hegy között van egy völgyben, eléggé sötét volt már ekkorra. Voltam már itt, így úgy számoltam, hogy seperc találunk szállást. Azt felejtettem ki a kalkulációmból, hogy ilyenkor ősszel már fűteni kell a szobákat, s ahol nincs vendég nem fűtenek. Jött is hát a hideg zuhany, mikor a kiszemelt háznál elhajtottak minket, hogy nincs üres szoba, s nem is tudja hol lehet már ilyenkor szállást találni. Betértünk hát a kocsmába, de ott sem tudtak segíteni, már már azon gondolkoztunk, hogy vajon meddig lehet nyitva a kocsma? Vagy virrasztunk ott, vagy alszunk a kocsiban. Tettünk azért még egy próbát, s az egyik helyi lakos azt tanácsolta nézzük meg a szomszéd panzióban. Ez is egy családi ház, csak épp minden szobája kiadó...normális esetben. De persze épp most itt sem volt szoba... kérdezte ez a nő is, hogy miért most jöttünk? Miért, miért? gondoltuk magunkba....azért mert most értünk ide azért! De aztán sikerült magunkat bekönyörögnünk egy fűtetlen szobába. Montda a nő, hogy azt nem akarja nagyon kiadni, mert megfázunk....de mondtam neki: minden jobb mint a kocsiban aludni. Így 50 Lei-ért (~3250,-HUF) kivettük a szobát. Igen ez a szoba ára volt, nem /fő! Megvacsoráztunk, bepálinkáztunk, besöröztünk, felöltöztünk és bebújtunk a pléd alá. Dolgozott a pia az éjszaka, mert én biza nem fáztam egy csöppet sem. Reggel korán keltünk, hogy hazaindulás előtt még megmásszuk a falu nevezetességét a Székelykő nevű csúcsot. 07:30 fele vágtunk neki az útnak. Hát ez egy kemény hegymenet basszus... a végefele már nagyon nehezen vitt a lábam. Sokszor meg kellett állni pihenni, de megérte. Kb 9:30 fele értük el a csúcsot, és valami hihhhetetlen csodálatos látvány tárult a szemünk elé! Elsétálltunk még balra a hegygerincen, aztán jobbra is, hogy mindél többet láthassunk az alant elterülő tájból. Gyönyörű a kilátás....

Megpihentünk, megreggeliztünk, aztán 10:30 fele elindultunk lefele. Hát lefele sem volt könnyebb, azt meg kell hagyni. Ekkorra már kimegy az ember lábából az erő, csúsznak a kövek. Észnél kell lenni, mert egy óvatlan lépés, és már hengerbucskázik is lefele az ember. Durván össze lehet magát törnie annak, aki ott dob egy fejest.

Épen egészségben leértünk, és 12:00 felé kocsiba vágtuk magunkat, hogy hazafele vegyük az útirányt. De hogy ne legyen sima a hazaút sem, elromlott az ablaktörlő. Akármilyen irányba mozdítottam a működtető kart, a hátsó lapát törölt egyet. Egyre csak rágtam magam rajta, hogy ez azért elég nagy gáz, mert később mi van ha esik? Akkor GAME OVER, mert egy tapodtat sem fogunk tudni így haladni. Addig addig húztam magam felfele, hogy lehúzódtam, hogy megnézzük nem tudunk e tenni valamit az ügy érdekében. S hál isten kiderült hogy csak az ablaktörlő vezérlőegység biztosítéka ment ki. Hál Isten volt nálam csere bizti, így 5 perc alatt megoldódott a problem, folytattuk utunkat.
Már odafele úton is áthajtottunk Bánffyhunyad-on, de akkor nem fotóztunk, hát most lőttünk pár képet. A rongyrázás netovábbja amit az ottani cigány népség mível. Cicoma, pompa, megalománia...s minek? Fasznövesztés, vagy mi? Nemtom mire jók ezek a lakhatatlan kirakat-paloták...mindenesetre érdekes.
Hazafele már zombi módba kapcsolt az agyam, csak úgy faltuk a kilométereket. Most nem Szolnok felé jöttünk, mint kifele jövet, hanem Miskolcot vettük célba, ahol még beugrottunk egy kedves barátomhoz egy órára. Kifújtuk magunkat, kaptunk levest, sütit, üdítőt (THX) s feltöltődve vágtunk neki a hátralévő 330km-es itinernek. Ez a rész már üde sétagaloppnak tűnt, bár az idő idehaza jóval szarabb volt mint odakint. A verőfényes napsütésből hazajöttünk a borús, esős őszbe.... végig esett az eső hazafele.
21:15-kor értünk haza, 1798 km-et hagyva magunk mögött. De megérte! Varázslatos, ingergazdag három nap volt, kár lett volna kihagyni! Mindenkinek melegen ajánlom Erdélyt mint uticélt. Az emberek kedvesek (és ide beleértem a románt csakúgy mint a kinti magyarokat....sok esetben még jobban is), a táj gyönyörű, az árak mérsékeltek. Igazi kikapcsolódás ide jönni!

MÉG TÖBB KÉPÉRT KATT IDE ! 

És még egy kis mozgóképes beszámoló a végére:
(remélem a youtube nem tiltja le a zenéket...)

Gemini projekt 12-13. hét

12 hetesek lettek porontyaink! Nagy szó ez, hisz az első vízválasztón túl vagyunk. A legkritikusabb időszaknak ezennel vége. Persze egy egészséges kis félsz jobb ha van az emberben, hisz még nem vagyunk a folyamat végén....de nagyon jó úton haladunk.
A mostani utolsó hüvelyi ultrahangon valami eszméletlen aktívak voltak a szentjeim. A nagyobbik egyszer jól fejbe is rúgta a kisebbiket, még a doki is megjegyezte :) Aztán volt hogy a kisebbik, mikor őt akarta megvizsgálni, szinte szaltózott egyet, akkorát tekergőzött :) Miközben a nagyobbik keresztbe tettek a lábait, amin az asszisztens nő jót nevetett :) Úgy nézett ki, mint aki jól végezte dolgát, s megpihen, hisz ekkorra ő már túl volt a vizsgálatán :)
Amit a mostani vizsgálaton megtudtunk, az az, hogy mindegyiknek megvan keze-lába, élnek, szívük működik, gerincük megvan, gyomruk rendben. Fejük mint egy ufonautáé :) Jó nagy :)

A nagyobbik már 6cm, a kisebbik 5,4cm hosszú! Elég durva ahhoz képest, hogy két hete még "csak" 3-3cm-sek voltak! Fejátmérőjük 1,92cm és 1,81cm. Az fejlettségi szintjük alapján, a gép szerint az nagyobbik 12hét 5naposnak, a kisebbik 12hetesnek felel meg. A valóságban a 12 hetüket holnap (10.21.-én) töltik be, és hétfőn (10.25.-én) megyünk a kötelező 12 hetes genetikai vizsgálatra a kórházba. Addig míg annak nincs meg az eredménye,nem is teszem közzé ezt a bejegyzést, szóval most egy kis szünet, hétfőn folytatom.

A bejegyzés folytatásáig íme a most készült UHkép, ami megintcsak szart sem mutat igazán...jobb lett volna ha külön külön képet készít a doktorbá, így egyszerre nem lehet őket normálisan befogni....de hát ez van, most csak ilyen kép jutott: 

Bal oldalt a karatéjos, keresztbetett lábbal, jobb oldalt a kissebbik, ahogy épp fejjel hárít.

Éééés eljövé a hétfő! :) Megvolt az első kötelező kórházi genetikai vizsgálat. Hál Isten minden rendben van! A magzatok a mai napon 12 hét 5 naposak. A mai volt az első hasi ultrahang, aminek minősége sokkal jobb, mint az eddigi hüvelyi UH képeknek. A vizsgálat most részletesebb volt, mint eddig, most meg lett mérve minden: a hosszuk, a végtagjaik, az orruk, a fejük, a gerincük, a szívhangjuk etc, etc...
Úgy néz ki kétpetéjűek :)
Sokat nem is tépem tovább a szám, íme itt van pár (szkennelt) kép a mai UH-ról, végre külön külön fotózva, így talán több látszik belőlük:

Nagyon aktívak voltak, de ez talán látható is a mobillal rögzített felvételen is:

És akkor még egy kép Eri pocakjáról, így néz ki a pocakunk közel a 13. hét felé: (azért a királyi többes, mert az enyém is ekkora kb... vagy még nagyobb is sajnos) Sok változás nincs a múlt hetihez képest...

Hogyan lett az ember - fajunk Odüsszeiája

Ez egy nagyon jó kis dokumentumfilm az emberiség kialakulásáról és fejlődéséről! Egy látványos kis mese formájában narrálva végig utunkat az emberréválás rögös ösvényén.

A film visszarepít minket az időben, életre kelti elődeinket, megvizsgálja elterjedésünket, viselkedésünket és környezetünket.7 millió győzedelmes, de nehézségekkel és rendkívüli eseményekkl teli év teremtette meg a napjainkban élő embert. Mesés, hihetetlen utazás az időben. (szöveg forrása)

A tökéletes vagina

Egy dokumentumfilmről van szó, amit a LifeNetwork-ön adtak műsorba. Szóval ki más várt a cím alapján, azt el kell keserítsem, nem hardcore cuccról van szó :)

Egy nő elhatározza, hogy tényfeltáró riportot készít, az angliában már a fiatalok körében is egyre népszerűbb intim esztétikai műtétekről. Elég durva, hogy már 16 éves kortól lehet ilyen nunaműtéteket csináltatni....
A szeméremajkak esztétikai okokból történő plasztikázása, a nemi szervek esetleges zsírleszívása, a klitorisz felett lévő bőr eltávolítása és az egész vagina lerövidítése jelenti együttesen azt a beavatkozást, amelyet vaginaplasztikának hívnak az orvosok. 
A filmből kiderül, leggyakrabban azzal fordulnak az orvoshoz, ha a kisajkak nagyobbak, mint a nagyajkak, a sebészek pedig ezt a szeméremajkak megcsonkításával oldják meg. Emellett a műtét mellett a nemi szervek zsírleszívása a második legnépszerűbb vaginaplasztika-típus, amit azért csináltnak meg a nők, hogy a szeméremdombjuk laposabb és fiatalosabb legyen.

Komoly embereknek ajánlom megtekintésre, különösképp csajoknak!
A film elméletileg letölthető INNEN ! ! !

felhasznált forrás

2010.10.17. Resistance

Egy kétségtelenül nagyszabású airsoft játékon vettem részt tegnap a Hajmáskér II-es pályán, a K.I.N.G. AS Team, Charlie Team , Reload Army, Alba Force csapatok szervezésében. 

Előtörténet:
Az írek, akiknek hazája a XVI. század végére angol uralom alá került, soha nem nyugodtak bele alávetett helyzetükbe. Már az 1600-as években is többször fellázadtak elnyomóik ellen, ám a hősies és bátor felkelők mindannyiszor elbuktak. Az írek azonban nem adták fel. Sőt, az ellenállás új erőre kapott. A felkelés elsősorban a fővárosra, Dublinra koncentrálódott, s noha a hazafiak megkísérelték a vidék csatasorba állítását is, törekvésük nemigen sikerült.
A terrorszervezet 1979-ben meggyilkolta Lord Mountbattent, a királynő unokatestvérét, és akcióit kiterjesztette Angliára is. A merénylet kivitelezését Patrick Magee vállalta.
A megtorlás kegyetlen volt.
A nyomasztó katonai és technikai fölényben lévő brit haderő bevonult a jelentősebb városokba, az ország nagyobbik részén rendkívüli állapotot vezettek be, megkezdődött az ír hazafiak tömeges letartóztatása, a börtönökből és internáló táborokból kivégzésekről, a foglyok megkínzásáról érkeztek hírek.
Az ír fegyveres ellenállás csakis a gerilla taktika alkalmazásával remélhetett sikert. Többnyire brit katonai konvojok, az utánpótlási vonalak, valamint laktanyák elleni váratlan rajtaütésekkel igyekeztek megzavarni és meggyengíteni az ellenfelet.

Ez volt a kiírás, és azt gondolom a szervezők nagyon jó kis játékot hoztak ki belőle. A befizetett 1500,-Ft-ért, nemcsak a pályahasználatot, és egy BB locsolási lehetőséget kaptunk, hanem egy korrekten megszervezett, jól irányíttott játékot, ahol csapatmozgatásra bevonásra került egyik csapattársam Gaz típusú katonai teherautója, kaptunk katonai gázálarcot (amit meg is tarthattunk) egy emlék felvarrót, és 500db fekete BB-t. 

Nagyon bőkezű, nem is tudom hogy jöttek ki a pénzből....GRAT hozzá ! ! !

A játék két negatívummal bírt csak, ám ezek egyike sem a szervezők, sokkal inkább a mi, játékosok hibája volt. 

Az egyik, hogy az istennek nem tanulunk meg időben érkezni, és időben felmálházni. A játék így kb másfél órás csúszással kezdődött. 

A másik, hogy volt a játék ideje alatt kétszer, hogy kb 5-10 perce a szervezőknek le kellett állítania a játékot, szabálytalanság jelzése miatt. 

De ha ezektől eltekintek, akkor egy nagyon fasza kis játék volt. Volt sztorija, volt benne darálás, volt benn sunnyogás, volt használva egy rahedli füst, amit nemcsak épületek bevételekor dobtunk mi el, hanem volt olyan rész, mikor gázálarcban kellett átvonulnunk egy másik pályarészre, s a szervezők az utat füsttel árasztották el végig teljes hosszában. Fojtogató füstben tapogatóztunk előre, mikor meg egy öngyilkos merénylő az ellenséges csapatból közénk vágódott és élesítette a testén lévő "bombát" (ami egy önvédelmi hang-riasztó készülék volt, ami éktelenül sípol, ha kirántják belőle a biztosítékot). 10m-es körzetében csapattársaimnak visszaállóra kellett mennie. :) Ötletes :)

Kellemesen elfáradtam, és most reggelre olyan izomlázam lett, hogy úgy mozgok mint egy robot :) 

Nagy nagy gratula a szervezőknek, egyik legjobb játék volt, amin eddig részt vettem. Az a rengeteg élményfokozó elem.... MÉG ILYENT ! ! !

Ja és külön öröm, hogy elkészült csapatunk felvarrója is, amit már viselni tudtunk, íme:

És így a végére nézzünk még pár képet magáról a játékról:

Frequently Asked Questions About Time Travel

Az időutazás nagy kérdései. Már a címe is összeráncolja az ember szemöldökét :)
Egy üdítő kis komédia csupa csupa ismeretlen de jóarcú lúzerforma színésztől :)

A film megtekintése után, nem biztos hogy az ember elmer menni a kocsma slozijába, lehet inkább addig szorítja hogy hazavigye :) Főhőseinket ugyanis frankó kalamajkába sodorja egy kocsmaWC-ben kialakult tér-idő anomália :)

A film kicsit lassan indul be, de csak azért hogy legyen elég időnk megismerni a karaktereket. De fél óra elteltével megkezdődik a kalamajkájuk az idővel. A végére pedig kerek lesz a kép, már tudni fogjuk mikor ki hol mit miért tett/látott/nem látott.

Az egész film gyakorlatilag egy kocsmában játszódik, zömmel egy asztalnál és a fiú WC-ben. De mint tudjuk az ilyen helyeken születnek a legnagyobb ötletek, és itt tud a legbölcsebb lenni az ember. :)

Én ajánlom mindenkinek, a sok mézesmázas hálivúdi műkomédiák mellett ez egy színes kis csokor.

Az imbd-n 7,2/10-re áll, ugyan csak 6300 szavazat alapján. Ezt én is meg tudom erősíteni egy 7,0-val. Tetszett!

Nightmare on Elm street 2010

Csalódtam. Azt gondoltam, hogy ez a Freddy film beáll majd a sorba, s a divatnak megfelelően az előzményekről fog szólni. Hát nem. Ez egy rímékje az első résznek baszki! Hogy lehet ilyent csinálni???? Úristen de gyenge....
Kezdve a jól megszokott Krügerfésszel....

Véltek felfedezni hasonlóságot? Kb a kalap meg a pulcsi.... Nagyon szarul néz ki az új arc... De nézzük a filmet: copy 1984 + egy kis CGI.

Ááááá felesleges is írnom róla többet. Aki látta az eredeti verziót, azt óvaintem a mostanitól....aki meg nem látta, nézze meg azt.

A mostaniban azzal próbálnak félelmet kelteni, hogy váratlan pillanatokban BUMMM egyszer csak az arcunkba mutatnak valamit közelről. Ezt eljátszák a film közepéig párszor, de hál isten a végére azért leszoknak róla. Gyenge megfélemlítés ez 2010-ben. De az új Freddytől ennyi tellik. Még szerencse, hogy az áldozatok teste puha mint a vaj, így legalább képes ököllel átütni a mellkasukon, és a szalonnázókéses kezével átdöfni egy fejet....brrrrr gyenge.

Az eredeti rész 7,4 a mostani 5,2 pontot ért a nézők szerint az imbd-n. Az eredetiről nem tudok most érdemben nyilatkozni, lévén kb '86-ban láttam....de a mostani biztos nem ér 5,2-t. Valahol a 3 és a 4 pont között lehet sajnos.

Resident Evil: Afterlife

Kaptár 4. Sajnos nem 3D-ben láttam, pedig az biztos rátett volna még az élvezeti faktorra egy pontot. Hogy őszinte legyek az egész Resident Evil világot nem nagyon ismerem. Láttam mind a négy filmet, meg tudom hogy van belőle játék (aminek a demóját próbáltam is) meg volt valami rajzfilm is nemrég.... mégsem tudok az egész resi világról szart sem.

A mostani resifilm jó! Az sorozat első része tetszett nekem utoljára ennyire. Nem mondom hogy világmegváltó meg hogy az év filmje, de a quadrológia talán legresisebb része. A történet szerint főhősünk elindul megkeresni a túlélők által alapított Árkádia nevű települést, ám kiderül hogy ez a hely nem is létezik. Vagyis létezik csak nem település.... Útja során belebotlik egy maréknyi túlélőbe, akiknek megpróbál segíteni. Természetesen mire eljutnának céljukig, addigra szépen lassan elfogyódnak. Mindez egy elhagyatott betonépületben játszódik zömmel, ami kiválóan hozzájárul a nyomasztó resi élményhez.

Az imbd-n 6,4/10-re áll, amivel oly mértékben egyet tudok érteni, hogy nálam még a 7-et is megközelíti. Szóval adnék rá egy 6,8/10-et.

Gemini projekt 11. hét

11 hetesek lettek a magzatok. Igen, mostantól beszélhetünk magzatokról. Véget ért embrionális korszakuk! Egyre közelebb kerülünk ahhoz hogy biztosan meg is maradjanak. Az ördög mint tudjuk sosem alszik....de remélem nem fogom megbánni, hogy kicsit talán korán indítottam útjára a blogom ezen részét. Annyi rosszat hall az ember sajnos....ráadásul én még kicsit túl is izgulom magam. De reméljük semmi nem jön közbe, eddig minden jel bíztató, nem utal semmi sem arra, hogy aggódnunk kellene.

Múlt héten megkezdtük a védőnős időszakot, megnyitottuk a terhes könyvet,  amiben rögzítve lesznek az elkövetkező vizsgálatok eredményei.
Mai napon a védőnőnk családi látogatáson volt nálunk. Gondolom tudniuk kell, hova jön a gólya, milyen körülményekre számíthatnak az újszülöttek. Védőnőnk egy fiatal, pályakezdő csajszi, most nyár végén állt munkába. Remélem hogy a frissen tanultaknak több hasznát vesszük, mint a tapasztalatának hiányát. (mint kiderült édesanyám még tanította is anno egy évet, remélem figyelt az órákon :) ) Valakin meg kell hogy tanulja a szakmát, nemigaz? Hát most mi lettünk azok :)

Nos mi is történik a magzatokkal ebben az időszakban? Megindul a gyors fejlődés. Innentől kb a 20. hétig még gyorsabban növekszenek majd mint eddig, ami persze eddig sem volt lassú, hisz gondoljunk bele, hogy 10 hét alatt a mikroszkópikus méretből 3cm-esre nőttek.
A magzatok füle elkezd fölfele vándorolni a nyaktól a fej oldala felé. A fejük most még a teljes testhosszuknak majdnem a fele! (ííííjjjjj) Ez azért van, mert legelébb az agy fejlődik ki, aztán jöhet a többi testrész.
Megindul a belek fejlődése, ám egy részük most még benyúlik a köldökzsinórba. Funkciójuk még nincs, az majd később alakul ki, de már vannak, és ez is valami! :)
Elkezdenek megjelenni a külső nemi szervek! :) De hogy mi lesz belőlük, azt még nem lehet tudni, csak majd kb 8 hét múlva.
A két szem az arc közepére vándorolt, és megjelentek a szemhéjjak. Kezdenek emberi arcot ölteni :)
Legközelebb jövő héten megyünk ultrahangra, de én már alig várom. Nagyon lassan telnek a napok ilyen szempontból. (más szempontból meg olyan gyorsan telik... és mintha gyorsulna...tegnap még egyetemista voltam....tegnap....7 éve)
Viszont mostanra már mindenki számára világos, hogy párom áldott állapotban van. Ahhoz képest hogy egészen lapos hasa volt, mostanra így néz ki:

De hogy ne örülhessen felhőtlenül az ember, íme egy kis fekete leves szeretett hazánk, Magyarisztán bürokráciájából. Történt ugyanis, hogy párom veszélyeztetett terhes. Így a háziorvosnak ki kellene írnia táppénzre. Igenám, de ő csak 150 napra írhat ki egyhuzamban beteget. Hoppá! Abból ugyan nem jön ki a teljes terhesség ideje, ezúton szeretnék gratulálni azoknak a honatyáknak, akik kimatekozták ezt. Még az OEP-nél sem tudtak semmi biztosat mondani, pedig az ügyfeles nő segítőkészen fel is hívott több orvost míg ott voltunk. Valahogy megoldottuk volna....de megoldódott magától. Ugyanis kiderült, hogy a GYED-et a szülés előtti évben keresett fizetés alapján állapítják meg, amiben jelen esetben bele számít a táppénz is. Magyarul az év második felére párom fizetésének csak a táppénzt tekinti az OEP, azaz tényleges fizetésének 60%-át! 

Ezért hát veszélyeztetett terhesen vissza volt kénytelen menni dolgozni év végéig, hogy normális GYED-et kapjunk ne csak zsebpénzt.

Remélem olvassa ezt egyszer majd valami főokos is, és újragondolják majd a családtámogatás ezen részét, mert elfogadhatatlan, hogy valaki veszélyeztetett terhesként nem küldhető táppénzre teljes terhességi időre, de ha mégis, akkor meg normális GYED-et ne kapjon a táppénz alacsony szintje miatt.

Az igen tisztelt jogalkotóknak ezúton üzenem, hogy bekaphatják a bal herémet! (és most még finom voltam és nőies...)

Elszaladt velem a ló kicsit így a végére...de hát hogyne szaladt volna. Legközelebb egy hét múlva írok a témában, remélhetőleg újabb ultrahangos felvételekkel tarkítva. 

Hotel Rwanda

Sokat hallottam már a filmről, de eddig valahogy mindig kimaradt, hát tegnap pótoltam. S jól tettem, mert nagyon jó film!

1994-ben az emberiség történetének egyik legszörnyűbb kegyetlensége zajlott Ruandában, melyről a modern világ szinte tudomást sem vett. Alig 3 hónap leforgása alatt közel 1 millió embert mészároltak le. 

A Hutu nevű népcsoport kegyetlen, mondvacsinált bosszúhadjárata volt ez a Tuszik ellen. De a vicc az egészben, hogy még a megkülönböztetésük is csak ilyen belemagyarázott baromság volt.

A Paul Rusesabagina, a Mille Collines nevű belga tulajdonú hotel vezetője (Don Cheadle), több mint 1000 reményvesztett hutu és tuszi honfitársa életét menti meg azzal, hogy italért, valutáért, ékszerekért cserébe "megvásárolta" őket a szállodában tartózkodó katonáktól és menedéket nyújtott nekik a hotelben. 

Az ember elszégyelli magát, hogy hogy lehet hogy a fejlett országok ezt tétlenül nézték végig??? Szörnyű...

Közel 95.000 szavazó értékelése alapján a megtörtént eseményeket feldolgozó film 8,3-ra áll az imbd szerint. Én ezt még fel is kerekíteném 8,5-re. Nagyon jó film, ajánlom mindenkinek!

Chungking Express

Hát itt aztán biztossá vállt, hogy velem van a baj. Ez a film több mint 17.000 (gondolom zömmel vágottszemű) értékelése alapján az imbd-n 8,0 pontra áll.

'95-ben egy rahedli filmes díjat be is söpört HongKongisztánban... ami számomra érthetetlen, mivel egyszerűen nem tudom értékelni a filmet, csak a saját kitartásomat, hogy végigszenvedtem. Ez megér egy 10 pontot. De a film....hát az pontozhatatlan.

Két szálon fut a történet, de még ez is túl sok. Kavarc az egész. Vagyis nem kavarc, csak szimplán olyan egyszerű és ingerszegény, mint egy szög. A két szál közös eleme egy nő, meg egy faszi. Van benne valami sarki lepukkant étkezde is.... Nemtom....ilyen agyzsibbasztó szart még talán nem láttam. Nem europid embernek való, de megkockáztatom, hogy számunkra ez inkább kínzás, mintsem művészi dráma. El nem tudom képzelni hogy tudtam végigülni alvás nélkül.... Még egy jó trailert sem tudtak összeollózni belőle...hihhetetlen :)