Hát az eset nem most történt, csak mivel most kezdtem blogolni, hát gondoltam megemlékezem róla.
2010.07.15.-én este, a szokásos kutyasétáltatásunkra indultunk párommal, és két kutyánkkal, Willy-vel a yorkival és Liloval a Beagle-el. Már meg is tettük szokásos körünk 3/4-ét, amikor egy gumiabroncs hegyekhez érkeztünk. Egy gumiszerelő lakik itt az út másik oldalán, aki a rossz gumikat kitette ide a az út melletti üres telekre, elszállításukra várva. Nos egy trialos gyerek meg pont fent volt a Rába-Steyr abroncsok tetején. (hozzáteszem egész ügyes volt!) De mikor melléjük értünk, pont akkor ugratott le, tőlünk pár méterre. Lilo, aki vadászkutya lévén fejét mélyen leszegve csak a szagokra koncentrált, a rugók megnyikordulására felkapta a fejét, kitágultak a pupilláis és meghátrált ameddig csak a póráz engedte. Szerencsétlen módon épp előző nap lazítottam a nyakörvén, mivel kicsit szorosnak éreztem. Hát több sem kellett neki, úgy megijedt, hogy kitépte a fejét a nyakörvből és futásnak eredt. Először még röhögtem rajta, hogy ijedhetett meg így, de mikor láttam hogy úgy inal, mint akit üldöznek, elindultam utána. Csak nem akart megállni...sőt én még így futni sem láttam: mint akit puskából lőttek ki! De mivel a irányába futott, nem nagyon izgattam magam miatta. Szépen komótosan hazafele vettem az irányt én is, gondolván a kapuban fog várni. De nem volt ott....
Szerencsétlen kifutott a világból, úgy megijedt.
Egy ideig még kurjongattunk utána, de aztán bementünk, hogy csak megjön....nem jött.
4. napon úgy döntöttünk a helyi újságban feldobunk egy hirdetést. Barátaink segítettek ebben, nagy köszönet nekik érte! Bíztunk benne hogy segíteni fog.
Közben párom az IWIW-en is körbeküldött egy körlevelet, hogy aki esetleg látta, jelentkezzen. Ezt én már elég elkeseredett kísérletnek gondoltam...de hátha.
El kell mondanom hogy vannak jó érzésű segítőkész emberek. Már a szórólapozás megkezdésekor kaptunk hívásokat, hogy ki hol vélte látni a kutyát. Minden infóra azonnal ugrottunk, de sajnos egyik sem bizonyult jó nyomnak.
Aztán az eltűnésének 6. napján 16:40-körül ismét megcsörrent a telefon. Egy nő volt a vonal másik végén, a Vackoló Közhasznú Állatvédő Egyesülettől. Meg kell valljam, róluk nem is hallottam eddig, s ezért náluk nem is érdeklődtem. Nos a nő azt mondta épp aznap került hozzájuk egy Beagle, és a plakátokon látható kép alapján, a megadott életkor alapján szerinte Ő az, Lilo. Én egy kicsit szkeptikus voltam már a heti sok vakvágány miatt, mondtam is neki, hogy "de biztos?"
Megbeszéltünk egy találkát 17:00-körülre az egyik állatorvoshoz (véletlenségből pont oda, ahova a kutyákkal járni szoktunk)
Ott is voltam még egy kicsivel korábban is.... de semmi. Kint ültem a rendelő előtt...telltek a percek...semmi. 45 perc elteltével bizalmamat és türelmemet veszítve, bementem a váróba, s bekopogtam a rendelőbe. Kiderült hogy a nő ott volt bent, mivel ott (is) dolgozik! Ha tudtam volna, már majd egy órája kiderült volna hogy vajon Lilo e a megtalált eb????
És megláttam: ŐŐŐ AZ ! ! !
De nagyon meg volt viselve szegény. Kitörő öröm helyett, csak odabattyogott hozzám és leült. Mikor elutazunk hétvégére, vagy nyaralni, akkor úgy szokott minket fogadni, akkora kitörő örömmel, tutul, ugrál, vonít...most meg semmi. Csak ült ott, pihegve... Mondta az orvos, hogy nyugodjak meg, ez még a sokk, amit átélt a kutya. Persze ha már ott voltunk, tetettem bele chipet is, és az elmaradt kombinált oltást is pótoltuk. Kiderült hogy a tűzoltók találták és mentették meg Lilot, aki egy sziklapárkányon rekedt a Viadukt alatt. Se előre se hátra...állítólag egy centije sem volt mozdulni, különben leesett volna. Még a tűzoltók sem tudták megmondani hogy kerülhetett oda! Aztán mikor meglett, beszóltak a Vackoló Egyesülethez, hogy kutyát találtak. Ők mentek érte, s magukhoz vették, megetették, megitatták. Délután pedig egy véletlen folytán az egyesületi nő beszélt telefonon egy barátnőjével, aki nyaralásból érkezett haza, s a gép előtt ült. Beszélgetésük közben látta meg a hirdetést az IWIW-en, és mondta is az egyesületis csajnak hogy nem találtak egy beaglet? És IGEN ! Így tudtak telefonszámot párosítani a kutyához, s délután már hívott is! Álmomban nem gondoltam volna, hogy az IWIW segítségével lesz meg... :)
Hazavittem Lilót, akinek még 3 napjába tellt, mire újra önmagát adta. Aznap csak ivott egyet, és lefeküdt aludni. Több mint 24 órát aludt...csak inni kelt fel néha. 2.napon hallottuk először a hangjt, de csak egy-egy kisebb ugatás erejéig. Még mindig csak vánszorgott lelombozva. Aztán 3. napon már csóválta a farkát és örült mikor hazamentem! Nagyon durván készen lehetett a kutya, de azóta olyan becsben van, hogy sok ember is megirigyelné :)
Ezúton köszönöm az Vackoló Egyesületen kívül az akkor épp szolgálatot teljesítő tűzoltóknak is! Mentőakciójuk napján már nem lehetett lemondani az újsághirdetést, így másnap meg is jelent. Egy héttel az eltűnése után.
És már kora reggel csörgött a telefon. Az egyik tűzoltó volt az, s mondta hogy előző nap mentettek le egy kutyát a sziklákról, keressem az Alapítványt. Mondtam neki, hogy köszönöm, tegnap este elhoztuk. Hálálkodtam még egy sort nekik, de azt mondta, ez a kötelességük, és hogy örül hogy meglett. Aztán napközben még 3 tűzoltó jelentkezett, hogy ők is benne voltak a mentőcsapatban, és hogy mi van a kutyával. Nem is gondoltam, hogy meglett férfi emberekbe ennyi empátia tud szorulni... Hatalmas köszönet nekik ! ! ! Nem csak kötelességüket teljesítették, hanem kiváló emberségükről is bizonyságot adtak.
Azóta Lilo visszahízott hordoid formájára, s talán mára már csak egy rossz álom maradt neki az a hét, amit kint töltött kóborolva. Bízom benne, hogy tanult belőle... :) Hál isten hepiend lett a vége :)
Egy héttel később ugyanabban a helyi újságban a Tűzoltósági rovatban cikk is jelent meg Lilóról...a mi kis híres "vénasszonyunkról" (azóta így hívom, mert a pofikája kicsit beleőszült a kalandba....szemmel láthatóan öregebb lett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése