Lili - Dorka 1. hét /Otthon édes otthon/

5 nap telt el a születésük óta és ma délelőtt végre hazahozhattam őket. A mai bejegyzés leginkább csak épekből áll, hisz azok többet mondanak minden szónál.
Pár kép még a kórházból:

LILI

DORKA

Aztán eljött a mai délelőtt is végre valahára, hurciba tettük őket, és elindultunk haza:

Itthon már vártuk őket nagyon:

Kicsomagoltuk őket a ruhákból:

 Majd egy gyors szopizás után birtokba vették a kiságyukat:

Hopp, egy kis buki még alvás előtt...

 Délután járt a lányoknál a gyermekorvos, és a védőnő is. Kiderült, hogy a gyermekorvosuk az az orvos, aki még anno az én gyermekorvosom is volt. Nyitom neki a kaput, nyújtja a kezét, és mondja nekem: "Találkoztunk ám már!" Aztán ahogy említett dolgokat a múltból, egyből beugrott! :)

Kicsi a világ. De legalább biztos kezekben tudom őket. Ahogy én emlékszem, szeretem hozzá járni, pedig a város másik oldalán rendelt.
Levágta a lányok kezéről a kórházi bilétát, amit elteszünk emlékbe:

Még a reggeli postával megjött a lakcím kártyájuk is, pár nap múlva pedig a TAJ kártyájuk is meglesz:

Nem ment egyszerűen ezek beszerzése (sem). Természetesen a honi bürokrácia megint gáncsot vetett a rögtelennek hitt úton. Erivel nem vagyunk házasok, de közjegyző előtt kötött élettársi papírunk van. Akkor ott nyilatkozni lehetett külön arról is, hogy a majdan születendő gyermekeket a nevemre veszem. Így totál nyugalomban voltunk, hogy ezzel minden rendben. Írtam már korábban, hogy a kórházba kerüléskor az egyik adminisztrátor már kötekedett velünk, de mivel aztán ő is rendben talált mindent, hát ki gondolta hogy mégsem olyan egyszerű ez az egész. Merthogy az Okmányirodában az anyakönyvvezető már tájékozottabb volt tőlünk. Közölte, hogy a közjegyző előtt aláírt névrevételi papír jogalapját 2010 dec.31-el visszavonták, kirántva alólunk a szőnyeget. Fáradjunk hát be az irodájába mindketten, teljeskörű nyilatkozatot tenni. 'Hál Isten meg tudtam vele beszélni, hogy én beviszek neki minden iratunkat, aláírom amit kell, majd átviszek mindent Erinek a kórházba, ott ő is aláírja a rá vonatkozó részeket, és visszaviszem a papírokat az irodájába. Nem szabályos, ezt mondta az anyakönyvvezető, de nagyon rendes volt hogy megengedte így, különben elkezdhettünk volna egy komolyabb névváltoztatási procedúrát, mert ilyen esetben automatikusan az anya nevét kapják a gyerekek. Szerencsénk volt, hogy a kórházból, már minden papír az én nevemmel érkezett hozzá, s látta ő is, hogy igazából mi vétlenek vagyunk, csak áldozatul estünk a bürokráciának. 

Node sok beszédnek se füle se farka.... íme egy kis videó szösszenet, amiben a gyermekdoki megvizsgálja a lányokat és reflexeiket. Néhol egészen hajmeresztő :), de hozzáteszem a doki nagyon profi!

Itt a végén jegyzem meg, hogy a mai napon kiderült mennyire nagyon kezdők vagyunk :) Már 22:00 és most jutottunk oda, hogy túl vagyunk a fürdetésen, etetésen, és lefektettük őket. Most van két óránk a következő etetésig... szerintem már felesleges is lefeküdni :)

De ezekről az élet "örömteli" pillanatokról majd máskor :)

Egyelőre úgy néz ki nem sírósak a csajok, de ezt nem akarom elkiabálni....