Mielőtt valaki azt hinné, valami rasszista bejegyzés következik, ki kell ábrándítsam. Egy dokumentumfilmről van szó, amit Sára Sándor Kossuth díjas operatőr készített 1962-ben, 29 éves korában.
 |
Sára Sándor, napjainkban. |
 |
Jelenet a filmből |
A "Cigányok" című dokumentumfilm, egy rövid, alig több mint 16 perces életrajzi dráma. Bemutatja a cigányság akkor helyzetét, és jövőterveiket. Tudni kell, hogy abban az időben, alig 50 évvel ezelőtt, a cigányság lélekszáma 200.000 fő körül mozgott Magyarországon. A népességük pontos számadata ma ködbe burkolózik. A Wikipédián olvasni 200.000-et, (ami elég lehetetlennek tűnik, ismervén az egy anyára jutó gyermekek számának arányát) hallani szociológusok által 5-700.000 fősre becsült népességről, sőt, a cigány értelmiség vezetők szerint az 1.000.000-t is elérheti a lélekszámuk.
Ez utóbbit erős túlzásnak érzem azért (jelen pillanatban), több benne a politikai érdek, mint a valóságtartalom. Ha csak a fele igaz, akkor is kevesebb mint 50 év alatt megháromszorozódott a népességük, ami elég szép teljesítmény!
De térjünk csak vissza a filmre. Mindenkinek szívből ajánlom! Cigánynak, nem cigánynak, nemtől, kortól, politikai, és vallási hovatartozástól függetlenül! Teljesen más képet fest a cigányokról, mint ami a mai emberben él róluk. Manapság a téma "kényes". Senki nem nagyon mer beszélni róla. De miért nem?
Akkoriban a cigányság fő gondja az volt, hogy olyan szegények voltak, hogy még a falvakba sem tudtak bemenni lakni, külön, úgynevezett putrikban laktak. (a szónak mára már jelző értéke van)
Nem az a bajuk, hogy nem akarnak dolgozni! Hanem hogy kevés a munka, és kevés a bér! Legfőbb céljuk, kitörni a putriból, hogy házat tudjanak építeni a faluban, kenyeret tudjanak adni a családjuknak. Nem azon döbbenik meg az ember, mint napjainkban, hogy segélyért sírnak, hanem MUNKÁÉRT! Állandóra bejelentett munkahelyért, hogy ne időszakos, alkalmi munkából kelljen eltartani a családjukat.
A film nézése közben olyan érzésem volt, (és ezt most nem viccből, iróniából mondom, hanem komolyan) mintha valami indián törzset filmeztek volna a földházakban. A saját nyelvezetük még hasonló is.... De mikor magyarul szólalnak meg a filmben, az is nagyon érdekes...leginkább a mai erdélyi ízes beszédhez hasonlatos. Nekem nagyon tetszett! Imádom az ilyesfajta tájszólást.
A film végszavai pedig.... példaértékű lenne a mai cigány fiatalság számára!!!!
Gyermekek szavait lehet hallani, amint a dolgozatukban írják, mik szeretnének lenni, ha felnőnek: én varrónő szeretnék lenni; én gazdaságban szeretnék dolgozni; én tanítónő szeretnék lenni..... és így tovább....
Kötelező "olvasmánynak" tenném a cigány fiatalság körében a filmet! Hogy lássák, honnan indultak "őseik" (elég hülye szó ez most itt, mert tényleg még 50 év távlatáról sem beszélhetünk), és hogy miben látták a kiutat. Munkában! Mára ezt a szót (és most nyugodtan meg lehet kövezni) úgy gondolom a népességük fele nem is ismeri, vagy ha igen, akkor valami büntetésfélével azonosítja.
Bejegyzésem végén jegyezem azért meg, hogy szerintem ez NEM az ő hibájuk alapvetően! Nem az ő hibájuk, hogy akkora mértékű támogatást kaphatnak, hogy munkával meg sem tudnák keresni azt az összeget. Hát akkor tényleg: minek is dolgoznának?
A bűnügyi számokba most nem megyek bele, mert annak abszolúte semmi köze a bejegyzéshez... A bűnözést elítélem, akárki követi el. Dolgozó emberként felháborít, hogy amit más kemény munkával szerez meg, azt más csak úgy elveheti. De ez most nem ide tartozik!!!
A film mindenképp ajánlott! Képi világa nagyon magával ragadó! Be is indította a fantáziámat, vajon egy ma készített dokumentumfilm hogy mutatná be a cigányságot? Mi lenne a dokumentumfilm fő vonala? Érdemes lenne megtapasztalni a kontrasztot....remélem valaki egyszer elkészíti a film mai megfelelőjét. Érdemes a téma rá, az biztos!